Lószerszámok
az idők folyamán számos változatuk alakult ki. Legrégibb eredetű az egyszerű kancahám, ami mindössze két széles szíjból, a húzóból és a nyakszíjból állt. Ezeket a hámcsülök és a bőr- v. kötélistráng tartotta össze, az egészet pedig a veseszíj rögzítette. A későbbi lószerszámokon már külön nyakszíj és vállszíj található, az utóbbihoz kapcsolódik a kápakulcs és a hasló. Az istrángtáska elcsúszását hátszíjjal v. ágyékszíjjal akadályozták meg. A jelenlegi lószerszámok része a szügy hám v. szügy elő (a szügyelőkarikával), a vállszíj, a kápa (a képakarikával), hasló, az ágyékszíj, az istráng, ritkábban a farhám v. farmatring. A különböző tartozékok, a csatok és veretek kezdetben egyszerűbbek voltak, csak később váltak díszessé; a kezdetben dísztelen kantárt eleinte zablapecekkel, később 2 v. 4 zablakarikával látták el. Ezzel együtt megjelentek a nemesfém véretekkel, fityegőkkel, rojtokkal, sallangokkal ékesített, gazdagon díszített kantárok. Napjainkra a kő- és a fémdíszítések divatja elmúlt, csak a sallangok és azok vereteinek használata maradt meg. Az istráng lehet egyszerű kötélből, de lehet bőrrel bevont kötélből készült. A lószerszámokat a kivitelezésük alapján szokás a nehéz díszhámok, a könnyű díszhámok, az egyszerű csipkézett hámok, a fém veretű hámok, a sima, egyszerű fekete veretű hámok, ill. a sima veretű, gömbölyített szíjazatú hámok közé sorolni. A lovak irányítására szolgál a gyeplő; a két lovat együtt a keresztszárral, az ún. Széchenyi- v. francia szárral a fogat valamennyi lovát külön is lehet irányítani. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
